15. fejezet

-De ugye nem mész el? –kérdezte BaekHyun.
-Nem, nem megy sehova. –mondta Xiumin.
-Még meggondolom. –mondtam.
-Tao miatt mész el vagy az egész banda miatt? –kérdezte Kris és SuHo.
-Hát.... Legfőképpen Tao miatt mennék el. Veletek nincsen semmi bajom. Nagyon rendesek vagytok. De nekem egyszerre, kezdésképp 12 srác nagyon sok. Főleg úgy, hogy egyedül foglalkozok veletek. Mert a másik menedzser a családjával van és csak akkor foglalkozik veletek ha nekem más dolgom van. –mondtam. –De nem tudom.
-Ne, hogy el merj menni! –fenyegetett meg Kai.
-Miért? –kérdeztem.
-Mert megkeresünk és visszahozunk. –nevetett Kris. Ezen mindenki elkezdett nevetni. Megkajáltam majd egy kicsit még ültem az asztalnál aztán kijött Tao. Elvittem a tányéromat majd egyből besiettem a szobámba. Elmentem zuhanyozni majd bebújtam az ágyamba. Úgy éjfél körül arra keltem, hogy valaki a kezemet bökdösi. Felkeltem és SeHun volt az.
-Mi az SeHun? –kérdeztem.
-Nem tudok aludni. –mondta.
-Gyere ide. –mondtam majd arrébb húzódtam. SeHun befeküdt mellém majd betakartam és egy kicsit beszélgettünk. Pár perc múlva mindketten elaludtunk. Reggel a telefonom csörgésére keltem fel. Az igazgató volt az és mondta, hogy ma a srácoknak nincsen semmi programjuk. Visszaaludtam úgy 1-2 órára. Reggel 9kor felkeltem. Kimentem és láttam, hogy már mindenki fent van.