23. fejezet

Visszaültem oda ahol ültem eddig. Mindenki rám nézett és várták, hogy mondjak valamit.
-Nem volt semmi. –mondtam.
-Akkor miért vagy ilyen? –kérdezte Kris.
-Kérdeztem, hogy hány éves. Mondta 26 visszakérdezte én meg mondtam, hogy 20 és nem soká 21. Erre ő mondta, hogy túl fiatal vagyok. Mondom mihez? Erre fel mondta, hogy ahhoz, hogy a barátnője legyek. –mondtam.
-Csak azért kérte el a telefonszámodat, hogy ezt megkérdezze tőled? –kérdezte SuHo.
-Nem. Mert én is megkérdeztem tőle és azt mondta, hogy nem mert amúgy is meg akar ismerni. Én meg mondtam, hogy mennem kell mert holnap hosszú napom lesz. –mondtam.

-Úhh.... Ez szívás.... –mondta LuHan.
-Egyébként nem is kell nekem pasi. El vagyok én egyedül is. –mondtam.
-Nem is kellenél senkinek. –mondta Tao.
-Nahát te meg, hogy-hogy kijöttél a barlangodból? –kérdeztem.
-Semmi közöd hozzá. –mondta majd a szobája felé vette az irányt. Felálltam és utána mentem. Bementem majd becsaptam magam mögött az ajtót.
-Még is mi a fene bajod van? Ha? –kérdeztem idegesen.
-Te. –kiabálta rám.
-Szuper! Kénytelen leszel elviselni mert a menedzseretek vagyok akár tetszik akár nem. Jobb ha most hozzá szoksz mert engem nehéz lesz innen elküldeni. –kiabáltam vissza.
-Nekem sikerülni fog. –kiabálta vissza.
-Hogy te mekkora nyomorék vagy! –kiabáltam majd mentem volna kifelé az ajtón de nem nyílt.