7. fejezet

Bementem a konyhába majd neki álltam spagettit csinálni. Hamar kész lettem majd megterítettem és szóltam a srácoknak, hogy kész a kaja. Leültünk enni de Tao nem volt kint.
-Tao? –kérdeztem.
-Szobában. –mondta Xiumin.
-Eszem meg áll ezen a hülyén! –mondtam majd elindultam a szobája felé. Bekopogtam majd hallottam Tao hangját. Benyitottam majd bementem a szobába.
-Ja csak te vagy az? –fordult a fal felé.
-Gyere kész a vacsora. –mondtam.
-Nem vagyok éhes. –mondta majd magára húzta a takaróját. Kimentem majd szedtem egy tányérba spagettit és bevittem neki. –Minek hoztad be?
-Egyél! –mondtam.
-Nem kell! –mondta. –Meg menj ki a szobámból!
-Okés majd ha megetted. Addig ki nem mozdulok innen. –mondtam. Tao felült majd elvette a kezemből a tányért és enni kezdett. Haladás. Legalább már arra rávettem, hogy egyen. Amikor megette félre tette a tányért. –Meghaltál?
-Nem. –mondta. –Köszönöm!
-Szívesen. Ahogy pedig megbeszéltük most magadra hagylak! –mondtam majd kimentem a szobából. Fáradtan kifújtam a levegőt majd bementem a konyhába. A srácok nagyon rendesek voltak és hagytak egy kicsit nekem is. Kiszedtem majd megettem. Ezután mosogatni kezdtem. Közben odajött hozzám Kris.
-Segítsek? –kérdezte mosolyogva.
-Nem kell! –mondtam.
-De most komolyan kérdem. Segítsek? –kérdezte.
-Nem hiszem el, hogy semmi hátsó szándék nélkül akarsz nekem segíteni. Egyébként most se kell segítened mert mindjárt kész vagyok. –mondtam majd le is engedtem a vizet a mosogatóból.