-Tudjuk! Azért nem mindenki diplomál le totál kitűnőre. –mondta Joon.
-Ez most komoly? –néztek rám a srácok.
-Igen. –mondtam. –De most minek kellett elmondani?
-Jobb így, hogy tudják. –mondta Joon mosolyogva. Kris keze egyre feljebb vándorolt a combomon. De én a kezét mindig visszacsúsztattam oda ahol eredetileg volt.
-De mi nem is zavarunk tovább. –mondta Min majd oldalba bökte Joont.
-Ja persze mi most megyünk. –mondta Joon. –Ja és ha mész a barátnőiddel bulizni szólj nekünk és mi is megyünk.
-Hát nem hiszem, hogy mennék. De ha gondoljátok szólok nekik, hogy ti szívesen mennétek velük. –mosolyogtam.
-Áh.... Az úgy nem buli, hogy te nem jössz. –mondta Min.
-De nincs kedvem. Fáradt vagyok és még a fejem is fáj. –mondtam. –De viszont ti elmentek helyettem. Meg vigyáztok a csajokra.
-Jól van majd hívj fel. –mondta Joon majd kikísértem őket, elbúcsúztunk és elmentek. Visszasétáltam a nappaliba majd mindenki rám nézett kivéve Tao. Már hozzá szoktam, hogy semmibe néz.
-Most mi van? –kérdeztem.
-Miért nem mész el? –kérdezték.
-Mert nincs kedvem. –mondtam.
-De menjél! –mondták.
-Hagyjátok. Ha itthon akar punnyadni hajrá. –szólalt meg Tao majd távozott a nappaliból és bement a szobájába.
-Mi baja? –kérdeztem.
-Nem tudom.... Mostanában mindig ilyen. –mondta BaekHyun.
-Aha.... oké. –mondtam. –Kértek valami vacsorát? Csináljak?
-Aha, légy szíves. –mondták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése