1. fejezet

Egy tök átlagos csaj vagyok elég fura szokásokkal. Koreai származású vagyok. 21 éves és Daeguban születtem még 1993.-ban. De 17 évesen Szöulba költöztem az egyetem miatt. Mint már említettem egyetem miatt költöztem Szöulba így most egyetemista vagyok. Pár hónapja azt a feladatot adták ki, hogy mindenkinek munkát kell vállalni vagyis gyakorlatozni kell. Persze ez szakmánként más és más munkát igényel. Nekem például valami menedzser munkát kellene keresnem. Így hát egy szombati napon keresgélni kezdtem. Körbejártam az összes ügynökséget de minden honnan elküldtek azzal indokkal, hogy nem keresnek menedzsert. A nap végén úgy este 7-8 óra körül elmentem az SM Entertainment-höz is hát ha itt felvesznek. Azt mondták, hogy átgondolják és majd értesítenek. Kimentem a igazgatói irodából és miközben a lépcső felé tartottam neki mentem valakinek. A táskámat elejtettem és minden kiesett belőle ami benne volt. A srác nem állt meg segíteni. Óhh hát persze, hogy nem.... Hülye bunkó! Csak tök nyugisan ment tovább. Majd nem utána szóltam, hogy „Bazd meg segíteni már luxus mi?” de inkább hagytam a fenébe. Lehajoltam majd összeszedtem a dolgaimat. Végül elindultam.

-Hé, hölgyem! –szólt utánam valaki. Megfordultam és egy kis cuki srác szaladt felém. –Ezt itt hagyta.
-Köszönöm. –mondtam majd elvettem tőle a rúzsomat.
-Egyébként én Oh SeHun vagyok. De csak szólíts SeHunnak ha legközelebb találkoznánk. –mosolygott.
-Én Lee Song Eun  vagyok de csak Eunie. –mondtam.
-Most kezdtél el itt dolgozni? Vagy te vagy az igazgató emlegetett lánya? –csillant fel a szeme.
-Nem.... Én csak egy egyetemista vagyok és munka ügyben jöttem. De azt mondták, hogy majd értesítenek holnap. –mondtam.
-Áá.... értelek. –mondta.
-Nekem most mennem kell. Viszlát! –mondtam majd meghajoltam és távoztam. Amint hazaértem megvacsoráztam és elmentem zuhanyozni. Aztán lefeküdtem aludni mert a sok járkálástól nagyon elfáradtam és még a lábam is fájt. Nem akarok többet sétálni.