27. fejezet

Nem tudom, hogy megkérdezzem fent van-e vagy sem. Úgy se akar velem beszélni. Most tuti pihenni akar és nem is akar velem foglalkozni. Meg szerintem most örül, hogy nem lá....
-Eunie fent vagy még? –kérdezte ezzel megzavarva gondolkodásomat. Most válaszoljak és beszélgessünk vagy ne válaszoljak és inkább aludjak. De nem tudok aludni. Nem jön álom a szememre. –Ahh.... Tudtam, hogy alszol.
-Tao.... –kezdtem.
-Még álmában is beszél. De miért az én nevemet mondta? –kérdezte magától.
-Tao! Túl hangosan gondolkodsz. –nevettem. –Nem beszélek álmomban. Nem szokásom. Egyébként nem alszok és eddig sem aludtam. Valamiért nem jön álom a szememre.
-Én se tudok elaludni. –mondta.
-Héé.... Örülök, hogy jól érzitek magatokat de csendesebben nem lehetne? –kopogott be Kris. –Jó éjt!
-Jó éjt Kris! –mondtam.
-Gyere ide! –mondta Tao.
-Minek? –kérdeztem.
-Hogy tudjunk beszélgetni. Vagy te aludni akarsz? –kérdezte.
-Megyek. –mondtam. Egyből kikeltem az ágyból és átmentem az ő ágyába. Bebújtam mellé majd Tao betakart. Úgy hajnali 3ig beszélgettünk aztán mindketten elaludtunk. Reggel arra keltem fel, hogy Tao bal keze a hátamat simogatja, a fejem a mellkasán és ujjaink összefonva a hasánál.
-Jó reggelt! –hallottam meg Tao lágy hangját. Olyan jó ezt a hangját hallani. Jobb, mint amikor veszekedünk.
-Már reggel van? –emeltem fel fejemet, hogy szemébe nézhessek.

-Igen. –mondta miközben összekócolódott hajamat igazgatta.
-Olyan fáradt vagyok.... –mondtam tetten vissza fejemet a mellkasára.
-Kelj fel! –mondta.
-Csak tíz percet! –kérleltem.
-Keljél csak fel! –mondta. Felemeltem a fejemet és felé fordultam. Nem számítottam rá, hogy ilyen közel van hozzám. Ajkaink majdnem összeértek. Meglepetésemre se ő, se én nem fordultunk el.
-Öm.... –kezdtem Tao ajkait ajkaimra tapasztotta. Én csak meglepetten néztem rá de nem húzódtam el. Amikor elkezdte Tao mozgatni ajkait lehunytam a szemem és hagytam magam. Lassan csókolózni kezdtünk. Tao egy kicsit feljebb és közelebb húzott magához.
-Jó reggelt újra! –mosolygott amikor elváltak ajkaink.
-Jó reggelt! –mosolyogtam.

26. fejezet

Bementem és Tao akkor csavarta maga köré a törölközőt. Még sose láttam Taot félmeztelenül. Na jó. Egyszer már láttam meztelenül. Azon az éjszakán mikor lefeküdtünk egymással. Pár napja volt de sokat változott testileg.... Egy kicsit eltöprengtem és azon kaptam magam, hogy alsó ajkamba harapok.
-Tetszik amit látsz? –vigyorgott Tao. Érte mentem a hajgumimért.
-Nem tudok rajtad kiigazodni Tao.... –mondtam miközben a szoba felé mentem.
-Mit csináltam már megint? –kérdezte. –Csak próbálnék veled beszélni.
-Az előbb még tök bunkó voltál. Utána felajánlod a felsődet majd mosolyogsz aztán vigyorogsz. Nem tudlak megérteni. –mondtam miközben leültem az ágyra.
-Csak szeretnék veled többet beszélni. Szeretnélek jobban megismerni. Eddig olyan rohadt keveset beszéltünk. –mondta.
-Igazad van, hogy keveset beszéltünk. –mondtam. Felálltam majd felvettem Tao felsőjét. Olyan rohadt jó illata volt. Arra az éjszakára emlékeztet amikor szexeltünk.... Nem igaz, hogy én mindig arra gondolok vissza.... Megfogok őrülni! Tao visszament a fürdőbe én pedig lefeküdtem Xiumin ágyába aludni. Viszont nem tudtam elaludni. Időközben Tao is lefeküdt aludni.

25. fejezet

-De akkor te mibe törölközöl? –kérdeztem.
-Majd megszáradok. –mosolygott.
-Oké.... Én akkor most lenyúlom a fürdőt egy időre. –mondtam majd bementem és becsuktam az ajtót. Elkezdtem zuhanyozni. Hamar kész is lettem. Megtörölköztem, felvettem a bugyit amit Kris hozott be és a melltartómat. Megfogtam Tao felsőjét majd kimentem a fürdőből.
-Hmm.... csini. –mondta mosolyogva.
-Kösz.... –vörösödtem el. Letettem a felsőt az ágyra majd kiterítettem a törölközőt.
-Nem kell a felsőm? –kérdezte.
-De csak még nem veszem fel. –mondtam.
-Mehetek zuhanyozni? –kérdezte.
-Aha. –mondtam. Tao bement a fürdőbe. Én addig kint ültem és körbenéztem a szobába. Ha valaki idegen bejönne ebbe a szobába azt hinné, hogy a lakói nagy EXO fanok. Mindenhol EXO poszter, albumok. Bekopogtam a fürdőbe.
-Mi az? –hallottam meg Tao hangját.
-Kész vagy? –kérdeztem.
-Igen. –mondta.
-Bemehetek? –kérdeztem.
-Gyere. –mondta.

24. fejezet

-Kris! Nyisd ki! –mondtam.
-Nem mi zártuk be! –mondta Kris.
-Akkor bejött egy szellem és bezárta. Na nyissátok már ki! –mondtam.
-Én zártam és addig nem nyitom ki amíg meg nem beszélik ezt a dolgot. Nem igaz, hogy nem lehet egy normális menedzser-énekes közötti kapcsolatot kialakítani. –mondta egy ismerős hang.
-I-igazgató úr? –kérdeztem.
-Igen én vagyok az. –mondta. Hallottam, hogy nyílik az ajtó és láttam az igazgatót. Bejött majd becsukta az ajtót.
-Mik azok a lapok? –kérdeztem.
-Ez egy kis meglepetés a srácoknak. –mondta. –Mivel ön tudja a spanyol nyelvet elmenne 2-3 hónapra az EXOs srácokkal Spanyolországba. –mondta. –Ezért is akarom, hogy béküljön ki Taoval.
-Megpróbálom. –mondtam. –De azok a lapok mik?
-Csak ilyen információk. Hova mennek, a szállás, meg pár program. –mondta. –De ne mondjon semmit semmit a srácoknak.
-Jó. A telefonomat behozná? –kérdeztem.
-Persze. A szobájában van? –kérdezte.
-Igen. –mondtam. Az igazgató kiment majd behozta a telefonomat és nekem adta a lapokkal együtt. Aztán kiment és bezárta az ajtót. Leültem a földre majd olvasni kezdtem olvasni a lapokat. Tao többször is ütögette az ajtót de a többiek nem nyitották ki.

-Hiába vered magad nem fogják kinyitni az ajtót. –mondtam.
-Ne legyél már ennyire okos. –mondta.
-Bocs már, hogy megszólaltam. –mondtam.
-Befognád végre? –kérdezte. Felálltam majd oda mentem az ajtóhoz.
-Vigyáznál? –kérdeztem majd odébb löktem.
-Hát bazd meg.... –pufogott.
-Xiumin.... Gyere egy kicsit! –kiabáltam.
-Mi az? –kérdezte.
-Lenyúlhatom az egyik pólódat? –kérdeztem.
-Persze. –mondta.
-Köszi. –mondtam majd odaálltam az egyik szekrény elé.
-Az az én szekrényem. De tőlem is vehetsz el felsőt ha nagyon szeretnéd. –mondta.
-Hogy-hogy ilyen normális lettél velem? –kérdeztem.
-Csak úgy mondtam de akkor nem kell. Vegyél Xiumintől. –mondta. Gyorsan kivettem egy pólót a szekrényéből.
-Bocsi de már kivettem. –mosolyogtam. Odamentem az ajtóhoz. –Valaki kivenne egy bugyit a szekrényemből?
-Majd én! –hallottam meg Kris hangját. –Milyen színűt?
-Mindegy csak hozz egyet. –mondtam. Aztán nyílt is az ajtó. Kris gyorsan beadta majd be is zárta.
-Megfelel? –kérdezte.
-Kris! Ez tanga! –kiabáltam.
-Az nem jó? –kérdezte.
-Most az egyszer jó. –mondtam. –Tudsz adni egy törölközőt?
-Ott van az enyém. –mondta.

23. fejezet

Visszaültem oda ahol ültem eddig. Mindenki rám nézett és várták, hogy mondjak valamit.
-Nem volt semmi. –mondtam.
-Akkor miért vagy ilyen? –kérdezte Kris.
-Kérdeztem, hogy hány éves. Mondta 26 visszakérdezte én meg mondtam, hogy 20 és nem soká 21. Erre ő mondta, hogy túl fiatal vagyok. Mondom mihez? Erre fel mondta, hogy ahhoz, hogy a barátnője legyek. –mondtam.
-Csak azért kérte el a telefonszámodat, hogy ezt megkérdezze tőled? –kérdezte SuHo.
-Nem. Mert én is megkérdeztem tőle és azt mondta, hogy nem mert amúgy is meg akar ismerni. Én meg mondtam, hogy mennem kell mert holnap hosszú napom lesz. –mondtam.

-Úhh.... Ez szívás.... –mondta LuHan.
-Egyébként nem is kell nekem pasi. El vagyok én egyedül is. –mondtam.
-Nem is kellenél senkinek. –mondta Tao.
-Nahát te meg, hogy-hogy kijöttél a barlangodból? –kérdeztem.
-Semmi közöd hozzá. –mondta majd a szobája felé vette az irányt. Felálltam és utána mentem. Bementem majd becsaptam magam mögött az ajtót.
-Még is mi a fene bajod van? Ha? –kérdeztem idegesen.
-Te. –kiabálta rám.
-Szuper! Kénytelen leszel elviselni mert a menedzseretek vagyok akár tetszik akár nem. Jobb ha most hozzá szoksz mert engem nehéz lesz innen elküldeni. –kiabáltam vissza.
-Nekem sikerülni fog. –kiabálta vissza.
-Hogy te mekkora nyomorék vagy! –kiabáltam majd mentem volna kifelé az ajtón de nem nyílt.

22. fejezet

-Igen? –kérdeztem. De nem szólt bele senki. –Haló? Itt van?
-Eunie? –kérdezte egy hang.
-Siwon? –kérdeztem vissza.
-Igen. –mondta.
-Valami baj van? –kérdeztem.
-Nem dehogy nincsen semmi. –mondta. –Csak mondtam, hogy felhívlak ha hazaértem. Vagy zavarlak?
-Nem, nem zavarsz. –mondtam majd felálltam és bementem a szobába. Az ágyra feküdtem de bevertem a fejemet. –Basszuss.... Ááúú....
-Mi az? Mit csinálsz? –kérdezte. Hallottam a hangján, hogy aggódik.
-Nincs semmi csak egy kicsit bevertem a fejem. –mondtam.
-Jól vagy? –kérdezte.
-Persze. –mondtam.
-Nagyon szép csaj vagy. –mondta.
-Hány éves vagy? –kérdeztem.
-26. Te? –kérdezte.
-Én.... 20 nem soká 21. –mondtam.
-Túl fiatal vagy. –mondta.
-Mihez? –kérdeztem.
-Ahhoz, hogy a barátnőm legyél. Tök aranyos, szimpatikus és szép csaj vagy. Csak túl fiatal. –mondta.
-De alig ismersz. –mondtam.
-Tudom. –mondta.
-Szóval csak azért kérted el a telefonszámom, hogy felszedj? –kérdeztem.
-Nem. Szeretnélek megismerni. –mondta.
-Most le kell tennem, holnap hosszú napom lesz. Szia. –mondtam.
-Jó éjt! Szia! –mondta. Kinyomtam majd kimentem a srácokhoz.

21. fejezet

-De menjünk. –mondták.
-Kocsival vagytok? –kérdezte Siwon.
-Igen a kocsimmal jöttünk. –mondtam.
-Na gyere már Eunie. –mondta Junie.
-Oké megyek már. –siettem utánuk.
-Héé.... Eunie! Megadod a telefonszámodat? –szólt utánam Siwon. Visszasiettem hozzá és adtam neki egy névjegy kártyát. Visszamentem a csajokhoz majd elindultunk haza. Először hazavittem őket és én is haza mentem. Úgy este 11 óra körül hazaértem. A srácok még nem aludtak. Bepakoltam a szobámba majd kimentem és leültem közéjük a nappaliba.
-Szia. –mondták.
-Sziasztok. –mosolyogtam.

-Milyen volt a vásárlás? –kérdezte BaekHyun.
-Nagyon jó. Régen éreztem magam ilyen jól. –mosolyogtam.
-Na mi történt? –kérdezte ChanYeol.
-Hát öm.... találkoztunk pár sráccal. Egy kicsit beszélgettünk velük. Aztán hazajöttünk. –mondtam mosolyogva.
-Ajaj na mesélj csak. –mondta Chen mosolyogva.
-Kik voltak azok a srácok? –kérdezte D.O.
-Hát annyira különösebben nem beszélgettünk olyan sokat bemutatkoztunk majd kérdezték, hogy van-e valakink. –mondtam.
-De kik voltak azok? –kérdezte Kai.
-Kim Ryeowook, Lee Donghae, Lee Hyukjae és Choi Siwon volt az ha jól emlékszem a nevükre. –mondtam.
-A Super Junioros srácok? –kérdezte értetlenül Kris.
-Nem mondták, hogy melyik bandában vannak. –mondtam.
-Te mit mondtál rá, hogy van-e valakid? –kérdezte Lay.
-Azt mondtam, hogy van 12 pasim. –mosolyogtam.
-Ohh hát igen. Mi vagyunk a legjobb pasik. –mondta LuHan.
-Az kéne még, hogy a barátnőm legyél. –mondta Tao majd szokásosan bement a szobájába.
-Akkor csak 11. –mondtam. –De egyébként megmondtam, hogy nincsen senkim.
-Aha.... –mondta SeHun mosolyogva.
-Utána mi történt? –kérdezte SuHo.
-Siwon elkérte a telefonszámomat. –mondtam mosolyogva.
-Elmész majd vele randizni? –kérdezte Xiumin.
-Nem tudom. Azt mondta, hogy majd felhív ha hazaért. De nem hiszem, hogy hívna. –mondtam majd megcsörrent a telefonom.

20. fejezet

-Miért laksz velük? –kérdezte Siwon.
-A menedzserük vagyok. –mondtam.
-Te? –döbbentek le.
-Tudom, tudom fiatal vagyok ehhez de ez így jött. –mondtam.
-Elbírsz te 12 sráccal? –kérdezte Siwon mosolyogva.
-Hát igen. Viszont Taoval nem. Annyira idegesít. –mondtam.
-Miért mit csinál? –kérdezte Donghae.
-Azért bunkózik velem mert 6 hónappal vagyok fiatalabb nála. –mondtam.
-Oh hát Tao az nehéz eset. –mondta Donghae.
-Ismered? –kérdeztem.
-Igen. Jó barátaim az EXOs srácok. –mosolygott.
-Pasikkal, hogy álltok? –kérdezte Ryeowook.
-Nekem van egy férjem. –szólalt meg Jungie.
-Jungie ez most komoly? Mióta? –kérdeztem meglepődve.
-2 hónapja. –mondta. –Bocsi, hogy téged nem hívtunk meg csak a férjem nem bír téged.
-Ja értelek. Semmi baj. –mondtam. –Nem is biztos, hogy eltudtam volna menni a srácok miatt.
-Nekem pasim van. –mondta Minie.
-Nekem meg vőlegényem. –mosolygott Junie.
-Mióta? –kérdeztem mosolyogva.
-8 órája. –mosolygott.
-Az igen. Akkor én nagyon le vagyok maradva. –mondtam.
-Neked Eunie? –kérdezte Siwon.
-Nekem van 12 pasim. –mosolyogtam. –Dehogy egyébként nincsen senkim.
-Nem is értem Krist miért nem fogott már meg. –mondta Donghae.
-Hát volt pár olyan helyzet, hogy khm .... igen. –mondtam. –De csajok nem megyünk a kocsihoz?

19. fejezet

5. ruhám

Zárás előtt kifizettük a cuccokat majd elindultunk haza. Útközben megálltunk egy cipő boltnál. Vettünk egy piros, egy fekete, egy kék és egy lila platformos cipőt. Miközben sétálgattunk a cipő sorok között pár srác nagyon megnézett minket. Végül a csajok is találtak maguknak cipőt amit természetesen meg is vásároltak. Miután kimentünk a boltból az a 4 srác akik néztek minket utánunk jöttek.
-Sziasztok! –köszöntek nekünk.
-Sziasztok! –köszöntünk mosolyogva.
-Szép esténk van nem igaz? –kérdezte mosolyogva Minie.
-De. Csodálatos. –mondta az egyik srác.
-Egyébként én Choi Jung vagyok de csak Jungie. –mosolygott.
-Én Kang Min Krystal vagyok de csak Minie. –mondta mosolyogva.

6. ruhám

-Park Jun vagyok de csak Junie. –mosolygott.
-Én pedig Lee Song Eun vagyok de csak Eunie. –mondtam.
-Szuper! Én Kim Ryeowook vagyok. De csak Ryeowook. –mondta mosolyogva.
-Én Lee Hyukjae vagyok de csak Eunhyuk. –mondta mosolyogva.
-Lee DongHae vagyok és Donghae. –mosolygott.
-Choi Siwon de csak Siwon. –kacsintott. Ezen egy kicsit elmosolyogtam.
-Hol laktok? –kérdezte Eunhyuk.
-Hát nekem és Junienak Gangnamban van házunk. –mondta Jungie.
-Nekem meg Goyangban van házam. –mondta Minie.
-Én meg az EXOs srácokkal lakok. –mondtam.

18. fejezet

2. ruhám

1. ruha

Kimentünk a házból majd beültünk a kocsimba és elindultunk. Abba boltba mentünk ahol délelőtt voltam. Felvettem és megmutattam a csajoknak azokat a ruhákat amelyiket kinéztem.
-Egyébként mi volt az, hogy mindenkinek adtál puszit de Taonak meg nem? –kérdezte Junie.
-Hát az hosszú történet. De ha bejöttök az öltözőbe elmondok mindent. –mondtam. A csajok bejöttek.
-Na? –kérdezték.
-Hát az úgy volt, hogy az EXOs srácokkal elkezdtünk játszani. A játék végén pedig heves csókolózásba kezdtem Taoval. Erre bementünk a szobámba és lefeküdtünk egymással. Erre fel szex után nem mondott semmit meg azóta bunkó velem. Tegnap este felpofoztam és beolvastam neki. Elegem van belőle.... –mondtam. –Már gondolkodtam rajta, hogy ott hagyom a srácokat és másik ügynökséghez megyek de nagyon megszerettem őket és nagyon a szívemhez nőttek. Így majd maradok. Taot pedig kibírom.

3. ruhám

-Aha.... értjük. –mondták.
-Milyen? –kérdeztem amikor felvettem az 1. ruhát. Ami egy rózsaszínű kis fodros volt.
-Mire kell? –kérdezték.
-A srácoknak lesz egy díjkiosztója. Arra kellene valami ruha. –mondtam.
-Akkor ez a rózsaszínű kilőve. Túl habos-babos.... nem jó. Következő. –mondták. Felvettem a másik rózsaszínt.
-Na? –kérdeztem.
-Alig tudsz majd benne menni. –mondta Minie. Levettem és felpróbáltam a pirosat.
-Ez? –kérdeztem.

-Még megfontoljuk. –mondta Jungie.
-Szerintem tök jó. De következő. –mondta Junie. Felvettem a feketét amit délelőtt néztem ki.

4. ruha

-Ez jó. Nekem tetszik csak az a baj, hogy fekete. –mondta Minie.
-Következő. –mondta Junie. Bementem és levettem felpróbáltam egy kéket. Kimentem és meglepődve néztek a csajok.
-Jó. De a következő. –mondta Minie. Felpróbáltam egy lilát ami az utolsó volt.
-Tetszik.  –mondta Jungie.-Megveszed a feketét, pirosat, a kéket és ezt. –mondta Minie.
-Ohh igen? –kérdeztem. –Ennyire jók?
-Nekem mindegyik tetszik. –mondta Junie.
-Jó akkor megveszem a kéket, a feketét, a pirosat és ezt. –mondtam mosolyogva majd mentem és levettem.

17. fejezet

Amit felvettem a vásárláshoz ruha

Útközben megálltam egy ruha boltban a srácoknak nem soká díjkiosztó. Nekem is ott kell lennem. Valami ruha kellene. Csak nem tudom mi legyen. Találtam egy pirosat és egy feketét. Ezeken kívül még 2 rózsaszínt. Felhívtam a barátnőimet, hogy segítsenek. Erre ők azt mondták  majd átjönnek hozzám pár óra múlva. Így hát haza mentem. Kipakoltam a kocsiból majd a hűtőbe tettem mindent. Főzni kezdtem és fél óra múlva jöttek is a csajok.
-Kinyitná valaki? –kérdeztem.
-Megyek. –mondta Kris. –Ohh sziasztok!
-Szia. Eunie itt lakik? –kérdezték.
-Igen gyertek be! –mondta Kris majd a csajok bejöttek a nappaliba. Kész lettem majd megterítettem. Bementem a nappaliba majd odasiettem a csajokhoz.

Ez pedig a cipőm

-Csajok! –mosolyogtam. –Mindjárt jövök csak felveszek valami másik ruhát.
-Okés. –mondták. Besiettem a szobámba majd keresgélni kezdtem valami jó kis ruha után. A választásom pedig egy fekete csipkés, fodros ruhára esett meg egy fehér platformos cipőre. Sminkeltem majd kimentem a szobámból.
-Eunie.... –mondták a srácok ledöbbenve.
-Jujj.... Rohadt szép vagy! –mondták a csajok.
-Az nem kifejezés. –mondták a srácok.
-Köszönöm. –mosolyogtam. –Itt vagyok csajok mehetünk.
-Egyébként olyan régen láttunk téged! –mondták.
-Annyira hiányoztatok! –mondtam majd megöleltem őket.
-Te is nagyon hiányoztál nekünk! –mondták.
-Srácok. Öm.... Megcsináltam a kaját, megterítettem. Jó lenne ha ennétek még mielőtt kihűl. –mondtam. De amint befejeztem mondandómat a srácok már az asztalnál ültek. Odamentem hozzájuk és mindenkinek adtam egy puszit az arcára kivéve Taonak. Mellette csak elmentem.
-Mikor jössz haza? –kérdezte Kris.
-Nem tudom. Vásárolni megyünk szóval úgy 5-6 órát biztos ott leszünk. De ha álmosak vagytok akkor feküdjetek le. –mondtam.
-Jó. Majd megmutatod a ruhákat? –kérdezte Kai.
-Nem! Majd meglátjátok amikor eljön az ideje. –mondtam mosolyogva. –Na jó mi megyünk. Sziasztok!
-Sziasztok! –mondták.

16. fejezet

Kómásan bementem a konyhába majd ittam egy pohár vizet. Leültem a kanapéra Kris mellé. Figyelembe se vettem, hogy a másik oldalamon Tao ül. A fejemet Kris vállára hajtottam.
-Hogy-hogy ti már fent vagytok? –kérdeztem.
-Kipihentük magunkat. –mondta mosolyogva Kris.
-Jó nektek. Én még most is olyan álmos vagyok. –mondtam. –Ja egyébként ma szabad program. Azt csináltok amit akartok. Felhívott az igazgató és mondta, hogy nem kell mennetek semmilyen forgatásra.
-Szuper! –mondták egyszerre. Felálltam majd elindultam de Kris megfogta a kezemet.
-Hova mész? –kérdezte.
-Öltözni utána meg bevásárolok. –mondtam.
-Elmenjek veled? –kérdezte Kris.
-Nem kell. Pihenjetek. Majd én megoldom. –mondtam.
-Héé nem tudod este hol volt SeHun? –kérdezte SuHo.
-Nálam volt. De megyek is felkeltem. –mondtam. Taora pillantottam és csak meglepetten pislogott. Elmosolyodtam majd elindultam a szobámba. Felkeltettem SeHunt. Kikelt az ágyból. Megágyaltam majd felvettem valami ruhát. Egy rövid farmernadrágot és egy rövid ujjú pólót vettem fel egy magas szárú cipővel.
-Eunie....! –szólaltak meg a srácok amikor megláttak.
-Mi az? –kérdeztem miközben a táskámat kerestem.
-Szép vagy! Nagyon is. –mondták.
-Köszi. De nem tudjátok tegnap hova tettem a táskámat? –kérdeztem.
-A szobádba nem? –kérdezte Xiumin.
-Lehet. –mondtam. Bementem a szobámba és ott volt bent. Kimentem majd odamentem Xiuminhez.
-Na meg van? –kérdezte Kris.
-Igen. Imádlak Xiumin! –mondtam mosolyogva majd adtam egy puszit  az arcára.
-Ezt miért kaptam? –kérdezte.
-Mert a szobámba volt a táskám. –mondtam. –Viszont egy kicsit rúzsos lett az arcod. Majd töröd le. De én most megyek. Majd nem soká jövök.
-Okés. Szia. –mondták. Kimentem majd elindultam a legközelebbi bolthoz. Bevásároltam majd bepakoltam a kocsiba. Még jó, hogy van jogsim. Most cipekedhetnék haza.

15. fejezet

-De ugye nem mész el? –kérdezte BaekHyun.
-Nem, nem megy sehova. –mondta Xiumin.
-Még meggondolom. –mondtam.
-Tao miatt mész el vagy az egész banda miatt? –kérdezte Kris és SuHo.
-Hát.... Legfőképpen Tao miatt mennék el. Veletek nincsen semmi bajom. Nagyon rendesek vagytok. De nekem egyszerre, kezdésképp 12 srác nagyon sok. Főleg úgy, hogy egyedül foglalkozok veletek. Mert a másik menedzser a családjával van és csak akkor foglalkozik veletek ha nekem más dolgom van. –mondtam. –De nem tudom.
-Ne, hogy el merj menni! –fenyegetett meg Kai.
-Miért? –kérdeztem.
-Mert megkeresünk és visszahozunk. –nevetett Kris. Ezen mindenki elkezdett nevetni. Megkajáltam majd egy kicsit még ültem az asztalnál aztán kijött Tao. Elvittem a tányéromat majd egyből besiettem a szobámba. Elmentem zuhanyozni majd bebújtam az ágyamba. Úgy éjfél körül arra keltem, hogy valaki a kezemet bökdösi. Felkeltem és SeHun volt az.
-Mi az SeHun? –kérdeztem.
-Nem tudok aludni. –mondta.
-Gyere ide. –mondtam majd arrébb húzódtam. SeHun befeküdt mellém majd betakartam és egy kicsit beszélgettünk. Pár perc múlva mindketten elaludtunk. Reggel a telefonom csörgésére keltem fel. Az igazgató volt az és mondta, hogy ma a srácoknak nincsen semmi programjuk. Visszaaludtam úgy 1-2 órára. Reggel 9kor felkeltem. Kimentem és láttam, hogy már mindenki fent van.

14. fejezet

-Olyan elegem van Taoból. Mi a fenét képzel magáról? –kérdeztem.
-Mostanában nagyon más. –mondta SuHo.
-Vettem észre.... –mondtam. –De nekem itt nem fog hisztizni. Én leszarom most már. Nagyon haragszom rá.
-Kérdezhetek valamit? –kérdezte LuHan.
-Persze. –mondtam.
-De őszintén válaszolj. –mosolygott SuHo.
-Szereted Taot? –kérdezte.
-Mi? Ez most komoly?.... –kérdeztem. –Kedvelem. Lehet, hogy túlságosan is.
-De miért nem beszéled meg vele? –kérdezte SuHo.
-De minek? Egy ilyen sráccal, mint Tao nagyon nehéz bánni. –mondtam.
-Tudjuk, hogy nehéz eset. Csak próbáld meg. –mondta LuHan.
-Most inkább hagyom, hogy lenyugodjanak a kedélyek. Aztán majd meglátom. –mondtam majd elindultam az ajtó felé. LuHan és SuHo pedig követtek. Kimentünk a konyhába majd elkezdtem főzni. LuHan és SuHo pedig ott voltak velem. –De lehet, hogy inkább másik munkát keresek.
-Mi? –kérdezték a srácok.
-Ti hallgatóztatok? –kérdeztem. Az összes srác bejött a konyhába.
-Ne hagy már itt minket! –mondta D.O.
-Ki tudja kit küldenének a helyedre. –mondta Lay.
-Téged már úgy megszoktunk. –mondta SeHun.
-Nem akarom, hogy elmenj! –mondta ChanYeol.
-De ezen még csak gondolkodom. –mondtam.
-Rohadt gyorsan verd ki a fejedből. –mondta Kai.
-Te itt maradsz és kész! –mondták egyszerre.
-Ti miért is jöttetek ki a szobátokból? –kérdeztem mosolyogva.
-Éhesek vagyunk. –mondta Kris.
-Este 8kor? –kérdeztem. –De egyébként is csinálom a kaját szóval terítsen meg valaki.
-Majd mi megterítünk. –mondta LuHan és SuHo. Elővették a tányérokat és az evő eszközöket majd megterítettek. Kész lett a kaja a srácok leültek majd odavittem az asztalhoz a kaját és én is leültem.
-Hol van Tao? –kérdezte Lay.
-Ahol mindig. –mondtam.
-A szobájában. –mondta Chen.

13. fejezet

Odaértünk a helyszínre. Itt voltunk délután 4ig. Azután elmentünk egy étterembe és megvacsiztunk. Aztán hazamentünk. Amikor hazaértünk lepakoltunk. Én egyből bementem a szobámba és becsuktam az ajtót. Az ajtónak támaszkodtam és leültem a földre. Felhúztam a térdemet a kezemmel összefontam és rátettem a fejemet. Megakarok halni. Miért csinálja ezt Tao? Olyan bunkó.... Hallottam, hogy kint Tao rólam beszél. Felálltam majd kimentem. Tao elé álltam majd felpofoztam. Mindenki értetlenül nézett rám.
-Remélem tudod miért kaptad! –mondtam.
-Hát nem. –mondta. Újra fel akartam volna pofozni de megfogta kezemet.
-Mégis mi a szart képzelsz magadról? Ha bajod van velem akkor mondd a szemembe. Ne a hátam mögött beszélj ki a csapattársaiddal. Tegnap este még tök normális voltál. De most már ugyan olyan bunkó fasz vagy, mint eddig. Miért kell így bánnod velem? Igaz, hogy csak 6 hónappal vagyok fiatalabb nálad de kérek egy kis tiszteletet hisz a menedzseretek vagyok! Már elegem van! Úgy bántok velem, mint egy kutyával. Nem vagyok se rongy se semmi, hogy ide-oda tudjatok dobálni! –kiabáltam idegesen.
-Megnyugodtál végre? –kérdezte Tao.
-Rohadj meg Tao! –mondtam majd elindultam a szobámba. Útközben megfordultam és visszamentem a nappaliba. Kikaptam Kris kezéből a távirányítót.
-Most na.... –mondta Kris. Kikapcsoltam a tévét.
-Nyomás aludni! –mondtam. Láttam, hogy nem akarnak szót fogadni. –MOST!
-De még csak 7 óra van. –mondta Lay.
-Nyomás aludni! –mondtam majd elindultak a szobájuk felé. Én pedig utánuk.
-Jól gondolom, hogy Tao miatt vagy ilyen? –kérdezte LuHan.
-Igen. –mondtam majd bementem a szobámba.
-Jó éjt! –mondta LuHan.
-Hé várj! Gyere már be! –mondtam.
-Jöhetek én is? –kérdezte SuHo.
-Gyere de csak ti ketten. –mondtam. Bejöttek majd becsukták az ajtót. Leültek az ágyamra majd beszélgetni kezdtünk.

12. fejezet

Szuper! Most már ugyan olyan bunkó lesz velem. Tudnom kellett volna, hogy ez az egész arra megy, hogy kijátszik jobban kivel. Csalódtam Taoban.... Én is elaludtam majd reggel arra keltem, hogy szokásosan jelez a telefonom. Kinyomtam majd kikeltem az ágyból. Elmentem zuhanyozni, hogy minél hamarabb lemossam magamról Tao izzadságát. Nagyon haragszom rá amiért ilyen volt velem. Viszont egy csodálatos éjszakát töltöttünk együtt. De én a menedzsere vagyok nem lehet közöttünk semmi! Meg akarom tartani a munkahelyemet szóval megálljt parancsolok magamnak! Amint kész lettem a zuhanyzással felvettem egy kék fodros ruhát és egy kék platformos cipőt. Kimentem a szobából és bementem a konyhába. Csináltam reggelit a srácoknak majd elindultam kelteni őket. Mindenki felkelt és már csak Tao maradt. Nem akartam én felkelteni.
-Kris bemennél a szobámba és felkeltenéd Taot? –kérdeztem.
-Miért? Nem sikerült olyan jóra az este? –kérdezte vigyorogva.
-Menj és keltsd fel! –mondta ingerülten. Kris ment és felkeltette. Felöltöztek majd kijöttek reggelizni. Aztán elindultunk a forgatásra.
-Eunie! Ma kifejezetten szép vagy! –mondta D.O.
-Köszi. –mondtam.

11. fejezet

-Eunie.... úgy felizgultam rád amikor végigcsókoltad a testemet. –mondta majd megfogta a kezemet és férfiasságához vezette. Annyira merev volt, hogy Tao felnyögött amikor hozzá értem.
-Cssss.... –mondtam majd az ujjamat ajkaira tettem. Tao megcsókolt én pedig benyúltam a boxerébe. Csókunkba nyögött majd gyengéden ajkába haraptam.
-Menjünk be a szobámba! –mondta majd felálltunk a földről.
-Ne mert bent van Xiumin. –mondta. –Gyere menjünk hozzám.
-Oké. –mondta majd bementünk a szobámba. Tao lefeküdt az ágyra és magára húzott. Elkezdett nyögni de megpróbáltam tovább húzni, hogy ne élvezzen el ilyen hamar.
-Ne. Ez még túl korán van. –mondtam.
-Nem bírom. –mondta majd levette a melltartómat. Megfordultunk majd lehúzta a bugyimat. Levette magáról a boxert majd felhúzta az óvszert és belém hatolt. 1 óráig tudtuk húzni egymás orgazmusát onnan tovább már nem ment. Elélveztük majd Tao fáradtan dőlt a mellkasomra. Játszani kezdtem hajtincseivel. Ő ezen csak mosolygott. Hirtelen felnézett majd rám mosolygott és megcsókolt. Basszus.... de édes mosolya van. Most már különös figyelmet fogok fektetni mindenkire. Úgy próbákon úgy itthon.
-Tao.... ez csodálatos volt. –mondtam.
-Aha. –mondta majd lemászott rólam. Mellém feküdt és bealudt.

10. fejezet

-Eunie felelsz vagy mersz? –kérdezte Kai.
-Felelek. –mondtam.
-Szűz vagy még? –kérdezte.
-Igen az vagyok. –mondtam. –Kris felelsz vagy mersz?
-Felelek. –mondta.
-Egy tízes skálán mennyire vagy most felizgulva? –kérdeztem.
-Mármint rád vagy csak úgy? –kérdezett vissza.
-Ahogy gondolod. –mondtam.
-Rád úgy 10/1000 de úgy alapjába véve ha te nem lennél akkor úgy 10/ 7-8. –mondta. –Tao felelsz vagy mersz?
-Felelek. –mondta.
-Miért utálod Euniet? –kérdezte Kris.
-Nem utálom. –mosolygott majd rám nézett. –Eunie felelsz vagy mersz?
-Merek vagyis inkább felelek. –mondtam.
-Egy tízes skálán mennyire izgattalak fel téged ma este? –kérdezte.
-10/10. –mondtam. Mindenki elment aludni csak Kris, Kai, Tao és én maradtunk tovább játszani. –Kai felelsz vagy mersz?
-Felelek. –mondta.
-Miért nem akartál játszani az előző játékban? –kérdeztem.
-Azért mert tudtam, hogy ha veled lett volna valamilyen feladat nem tudtam volna magamat türtőztetni. –mondta. –Tao felelsz vagy mersz?
-Felelek. –mondta.
-Tetszik valamelyik rajongód? –kérdezte Kai.
-Vannak szép rajongóink de nem. –mondta. –Eunie felelsz vagy mersz?
-Merek. –mondtam.
-Csókolj meg úgy ahogy akarsz ott ahol akarsz. –mondta. Odamásztam hozzá majd Tao magára húzott és elkezdtem csókolgatni a nyakát majd ajkaihoz kaptam és erősen, szenvedélyesen elkezdtem csókolni.
-Mi megyünk aludni. Ti pedig csak óvatosan az este folyamán. –mondta Kris. Aztán el is tűntek Kaival.

9. fejezet

-Nos mit is csináljon? –kérdezte Kai.
-Vegye le a felsőjét. –szólalt meg Kris.
-Jó. –mondta Kai. Megkavarta a lapokat majd kiosztotta. Elszámolt 3ig majd felfordítottuk a lapunkat. A Joker SeHunnál volt. Levette a felsőjét majd folytattuk.
-Mi legyen a következő? –kérdezte Kai.
-Adjon egy hosszú puszit SeHun mellkasára. –mondta Tao mosolyogva majd rám nézett. Kai kevert majd osztott szerencsére nem nálam volt hanem D.Onál. Odament SeHunhoz majd adott egy puszit a testére. Ez egy kicsit fura mert akárki lehet ahogy pedig a srácok elnézem egyre merészebb dolgokat kérnek. De folytattuk.
-Következő. –mondta Kai.
-Vegye le a saját felsőjét majd üljön bele Tao ölébe és vegye le róla is. –mondta SeHun. Kai kevert és osztott. A Joker pedig.... Nálam landolt.
-Gyerünk Eunie! –mondta Xiumin.
-Maradj csendben. –mondtam. Levettem a felsőmet majd odamentem Taohoz ő az ölébe húzott majd az ölébe ültem, benyúltam felsője alá és lassan lehúztam róla a felsőt.
-Óóóóóó.... –mondták a többiek. Levettem róla a felsőt majd visszamentem a helyemre.
-Nos.... A következő táncoljon szexin közben vegye le a nadrágját. –mondtam. Kai kevert majd osztott és Taonál volt. Felállt majd elkezdett táncolni. Közben lassan kigombolta nadrágját majd levette magáról. Basszus még majdnem beindultam a mozgására. Még játszottunk pár fordulót. Hát igen volt pár merész feladat ami pont rám esett, mint például csókoljam meg Krist, harapjak bele SuHo nyakába és csókoljam végig Tao testét. Az volt a végig, hogy ajkai, nyaka, kulcscsontja, teste a boxer széléig. Meg persze olyan is volt amit rajtam csináltak meg. SeHun levette a nadrágomat, Taonak pedig 10 percig kellett csókolnia, LuHan pedig ott simogatott 1 percig ahol akart.
-Na jó. Más játékot! –mondtam elvörösödve.
-Felelsz vagy mersz az jó? –kérdezte Kai.
-Nekem jó. –mondtam.
-Nekünk is. –mondták a többiek.

8. fejezet

Egyszer csak Tao jött ki a szobájából mosolyogva. Leült a többiekhez tévét nézni. Valami mesét néztek. Nem tudom mi volt az de nagyon élvezték. Én még egy kicsit pakoltam a konyhába. Amikor kész lettem én is leültem hozzájuk de nem sokára megszólalt Kai.
-Héé.... Játszunk már valamit! Olyan régen játszottunk. –mondta mosolyogva.
-Tök jó ötlet. –mondták a többiek.
-Eunie? Benne vagy? –kérdezte SuHo.
-Hát.... –hezitáltam.
-Na kérlek! –kérlelt BaekHyun és Chen.
-Jó benne vagyok. –mondtam. Kikapcsoltuk a tévét és csak úgy jöttek a játék tippek.
-Eunie te mit szeretnél játszani? –kérdezte Kai.
-Nekem mindegy. –mondtam.
-Akkor én tudom is mi legyen. –állt fel Kris.
-Na mi az? –kérdeztük egyszerre.
-Mindenki kap egy kártyát kivéve 1 embert aki a játék vezető lesz. Szóval van 12 kártya. Abból 1 Joker. Mielőtt még kiosztanánk a kártyákat eldöntjük mit csináljon az akinél a Joker kártya lesz. Kiosztjuk a kártyákat majd megnézzük kinél van és az teljesíti. –magyarázta el Kris.
-Ilyen játékot nem ismerek. –szólaltam meg.
-Azért mert ezt most találtam ki. –mondta.
-Kezdhetjük? –kérdezte Kai.
-Igen. –mondtuk.

7. fejezet

Bementem a konyhába majd neki álltam spagettit csinálni. Hamar kész lettem majd megterítettem és szóltam a srácoknak, hogy kész a kaja. Leültünk enni de Tao nem volt kint.
-Tao? –kérdeztem.
-Szobában. –mondta Xiumin.
-Eszem meg áll ezen a hülyén! –mondtam majd elindultam a szobája felé. Bekopogtam majd hallottam Tao hangját. Benyitottam majd bementem a szobába.
-Ja csak te vagy az? –fordult a fal felé.
-Gyere kész a vacsora. –mondtam.
-Nem vagyok éhes. –mondta majd magára húzta a takaróját. Kimentem majd szedtem egy tányérba spagettit és bevittem neki. –Minek hoztad be?
-Egyél! –mondtam.
-Nem kell! –mondta. –Meg menj ki a szobámból!
-Okés majd ha megetted. Addig ki nem mozdulok innen. –mondtam. Tao felült majd elvette a kezemből a tányért és enni kezdett. Haladás. Legalább már arra rávettem, hogy egyen. Amikor megette félre tette a tányért. –Meghaltál?
-Nem. –mondta. –Köszönöm!
-Szívesen. Ahogy pedig megbeszéltük most magadra hagylak! –mondtam majd kimentem a szobából. Fáradtan kifújtam a levegőt majd bementem a konyhába. A srácok nagyon rendesek voltak és hagytak egy kicsit nekem is. Kiszedtem majd megettem. Ezután mosogatni kezdtem. Közben odajött hozzám Kris.
-Segítsek? –kérdezte mosolyogva.
-Nem kell! –mondtam.
-De most komolyan kérdem. Segítsek? –kérdezte.
-Nem hiszem el, hogy semmi hátsó szándék nélkül akarsz nekem segíteni. Egyébként most se kell segítened mert mindjárt kész vagyok. –mondtam majd le is engedtem a vizet a mosogatóból.

6. fejezet

-Szerencsések vagytok, hogy ilyen húgotok van. –vigyorgott Kai.
-Tudjuk! Azért nem mindenki diplomál le totál kitűnőre. –mondta Joon.
-Ez most komoly? –néztek rám a srácok.
-Igen. –mondtam. –De most minek kellett elmondani?
-Jobb így, hogy tudják. –mondta Joon mosolyogva. Kris keze egyre feljebb vándorolt a combomon. De én a kezét mindig visszacsúsztattam oda ahol eredetileg volt.
-De mi nem is zavarunk tovább. –mondta Min majd oldalba bökte Joont.
-Ja persze mi most megyünk. –mondta Joon. –Ja és ha mész a barátnőiddel bulizni szólj nekünk és mi is megyünk.
-Hát nem hiszem, hogy mennék. De ha gondoljátok szólok nekik, hogy ti szívesen mennétek velük. –mosolyogtam.
-Áh.... Az úgy nem buli, hogy te nem jössz. –mondta Min.
-De nincs kedvem. Fáradt vagyok és még a fejem is fáj. –mondtam. –De viszont ti elmentek helyettem. Meg vigyáztok a csajokra.
-Jól van majd hívj fel. –mondta Joon majd kikísértem őket, elbúcsúztunk és elmentek. Visszasétáltam a nappaliba majd mindenki rám nézett kivéve Tao. Már hozzá szoktam, hogy semmibe néz.
-Most mi van? –kérdeztem.
-Miért nem mész el? –kérdezték.
-Mert nincs kedvem. –mondtam.
-De menjél! –mondták.
-Hagyjátok. Ha itthon akar punnyadni hajrá. –szólalt meg Tao majd távozott a nappaliból és bement a szobájába.
-Mi baja? –kérdeztem.
-Nem tudom.... Mostanában mindig ilyen. –mondta BaekHyun.
-Aha.... oké. –mondtam. –Kértek valami vacsorát? Csináljak?
-Aha, légy szíves. –mondták.

5. fejezet

Min bátyám

-Az EXO menedzsere vagyok. –mondtam.
-Mi? –döbbentek le.
-Jól hallottátok. –mondtam.
-Az úgy tök jó. –mondta Joon.
-Na és mi van a csajokkal? –kérdeztem mosolyogva. Egyébként csak az volt a szándékom, hogy tereljem a témát. Ami sikerült is.
-Hát van egy csaj akit az orvosin ismertem meg. Rohadt szép csak nem merek vele beszélni. –mondta Min.
-Ne aggódj! Ha szimpatikus vagy neki akkor majd odamegy hozzád. –mondta Joon.
-Majd odamegy hozzád és azt mondja, hogy „Oh Dr. Min olyan rosszul érzem magam. Egy kicsit szédülök is. Nem vizsgálna meg a rendelőjében?”. –nevettem el magam. –Joon veled mi van?

Joon bátyám

-Tudod, hogy nem csajozhatok! –mondta mosolyogva.
-Áh.... Igaz. –mondtam.
-Veled Eunie? –kérdezte Min amikor megérkeztünk a házhoz benyitottam majd bementünk.
-Nincs időm pasira. –mondtam.
-Ah.... te nő! Itt van 12 pasi. Egész munkád alatt velük foglalkozol. Nem tudsz egyet megfogni? –kérdezte Joon.
-Cssss.... Csendesebben! Nem akarom, hogy meghallják! A nappaliban ülnek. Gyertek bemutatlak titeket csak előtte átöltözöm. –mondtam majd bementem a szobámba és felvettem egy rövid nadrágot, egy másik melltartót és egy pólót. Aztán bementem én is a nappaliba. Leültem Kris mellé a kanapéra. Amint helyet foglaltam Kris a kezét a combomra tette.
-Ohh Eunie....! –szólalt meg Min és Joon.
-Maradjatok már! –mondtam.
-Eunie ők kik? –kérdezte SuHo.
-Ja ők a testvéreim. Lee Min most már Dr. Lee Min szülész orvos és Lee Changsun vagyis Joon, MBLAQ tag. –mondtam miközben rájuk mutattam. 
-Gondolom te vagy a legfiatalabb. –nézett rám Kris.
-Igen. Én vagyok a legfiatalabb utána Min és Joon. –mondtam.

4. fejezet

Nos.... Hát mit is mondjak? Hamar eltelt az idő. 6 hónap alatt nagyon összeszoktam a srácokkal már LuHant és Krist nem keverem össze. Erre végül is úgy jöttem rá, hogy LuHan kis visszafogott cuki srác de Kris pedig egy kanos, perverz állat. Tao még mindig bunkózik velem. Már kezd elegem lenni és úgy érzem hamarosan beolvasok neki. De a lényeg az, hogy eljött a diplomaosztóm napja. Reggel felvettem az egyenruhámat ami egy kockás, rövid (kb. comb középig érő) szoknya és egy fehér blúz volt. Felvettem a hosszú köpenyt majd elindultam. Amikor odaértem nem soká kezdődött is az ünnepség. Ott volt az anyukám, az apukám és a két bátyám. Min és Changsun még a diplomaosztóm után is szívóztak velem.
-Úgy hiányoztatok! –mondtam majd magamhoz öleltem a két dinka bátyámat.
-Gratulálunk! –mondták.
-Gratulálunk! –mondták anyáék majd ők is megöleltek.
-Köszönöm, hogy eljöttettek. Ez nekem nagyon sokat jelent. –mondtam már-már sírva.
-A lányunk diplomaosztójára csak eljövünk akármilyen messze is lakunk. –mondta apa.
-Köszönöm. –mondtam.
-Kincsem figyelj! –törölte le anya a könnyeit. –Tudod nagyon szívesen maradnánk de nekünk holnap mennünk kell dolgozni.
-Hát jó.... –keseredtem el. Anyáék kocsiba szálltak és elindultak haza, Daeguba. Mi pedig elindultunk az EXO házához. –Nos, mi van veletek?
-Én most doktoráltam le. Így mostantól a nevem Dr. Lee Min. –vigyorgott.
-Gratulálok! Egyébként maradtál az orvosi egytemen? –kérdeztem.
-Igen, és szülész orvos vagyok. –mondta.
-Gratulálok! Ügyes vagy! –mondtam. –Changsun? Veled mi van?
-Nincsen semmi. –mondta.
-Énekelget a bátyó. –súgta Min.
-Igen? –kérdeztem.
-Igen. Az MBLAQben. A nevem pedig Joon. –vigyorgott.
-Ohh bocsesz már. –mosolyogtam.
-Egyébként te mit fogsz csinálni most, hogy elvégezted az egyetemet? –kérdezte Min.
-Folytatom a munkámat. –mondtam.
-Milyen munkádat? –kérdezte Min és Joon egyszerre.

3. fejezet

-Az szuper! Legalább nem halunk éhen. –mondta SeHun.
-Eddig se haltatok éhen. –mosolyogtam.
-Még nem.... –nevettek.
-Egyébként emellett tudom folytatni az egyemet? –kérdeztem.
-Persze. Úgy is csak 6 hónapja van még. –mondta az igazgató. Kaptam egy címet. Hazamentem és elkezdtem pakolni a cuccaimat két nagy gurulós bőröndbe. Alig akartak beleférni. Aztán elindultam az EXO házához. Amikor odaértem felmentem és becsengettem. Kinyitották az ajtót és egyből elvették tőlem a bőröndöket majd betoltak a konyhába, hogy főzzek valami vacsorát. Nos elkezdtem kimchit főzni. Remélem szeretik! Sokat kellett csinálnom mert 13an vagyunk. A menedzser nincs itt velünk hanem otthon a családjával van. Amikor kész lettem megterítettem aztán szóltam a srácoknak, hogy kész a kaja lehet enni. Leültünk vacsizni és közben a srácok bemutatkoztak meg meséltek magunkról és a bandáról. SeHun nagyon rendes Xiuminnel együtt. LuHan, SuHo, BaekHyun és Chen.... Nos szerintem ők a csapat lustái. D.O, Lay és ChaenYeol ők tök normálisak voltak. Kai és Kris.... Ők úgy néztek mintha még életükben nem láttak volna nőt. De viszont Tao.... Eszem meg áll rajta.... Csak azért bunkózik velem mert 6 hónappal vagyok nála fiatalabb. Ő májusi én meg novemberi. De valahogy nem érdekel. Próbálok nem figyelni rá. Felálltam az asztaltól elvittem a tányéromat majd bevittem a bőröndjeimet a szobámba és elkezdtem kipakolni. Pakolás közben hallottam, hogy nyílik a szobám ajta aztán Kris és Kai léptek be rajta.
-Hűű.... Micsoda ruha! –vigyorodott el Kai miközben egy fekete, passzos, mini ruhát vett elő a bőröndömből. –Fekete is, passzos is, rövid is.... húú meg akarom rajtad nézni.
-Héé.... A ruhám! –mosolyogtam majd kivettem a kezéből a ruhámat és betettem a szekrénybe a többi közé.
-Megnézhetjük rajtad? –kérdezte Kris vigyorogva.
-Igen.... –ekkor mindkét srácnak felcsillant a szeme. –Majd valamikor.
-Óó.... –dőlt le az ágyra Kai.
-Játszhatnánk egy kicsit nem? –kérdezte Kris.
-Nem vagy te idős a játszáshoz? –kérdeztem mosolyogva.
-Az olyan játékra amire én gondoltam arra pont jó korban vagyok. –vigyorgott majd odajött hozzám, magához húzott és csókolgatni kezdte a nyakamat.
-Kris.... Ne már! Engedj el! –mondtam majd eltoltam magamtól.
-Egyszer úgy is fogunk mi együtt játszani. –kacsintott majd Kaival együtt kiment.

2. fejezet

Másnap felhívtak, hogy menjek be az ügynökséghez. Kikeltem az ágyból és elkezdtem kutakodni valami ruha után. A választásom egy fekete-rózsaszínű ruhára esett. Mellé felvettem egy rózsaszínű platformos cipőt. Végül megreggeliztem, fogat mostam és elindultam. Időben odaértem és amikor bementem az igazgatói irodába SeHunt és még 11 srácot pillantottam meg. Aztán beljebb mentem és az igazgató beszélt egy másik férfival.
-Áá.... Itt is van! –mosolygott az igazgató.
-Ő az? –kérdezte értetlenül a másik férfi.
-Igen. Miért? Valami problémája van? Vagy tud mást? –kérdezte az igazgató.
-Nincs  semmi problémám de ő nem túl fiatal? –kérdezte a férfi.
-Kisasszony hány éves? –kérdezte az igazgató.
-11. –nevetett az egyik.
-Tao! Viselkedj! –szólt rá az igazgató.
-20 nem soká 21. –válaszoltam.
-Pont megfelel. Holnaptól kezdhet. –mosolygott az igazgató.
-De mi lenne a feladatom? –kérdeztem.
-Ön mostantól az EXO menedzsere. –mondta az igazgató. –De persze az eredeti menedzser is marad csak le kell venni a válláról a tehert.
-12 sráccal nem könnyű elbánni. –mondta a menedzser.
-Van két bátyám. Ők is elég nehéz esetek szóval megoldható lesz. –mondtam.
-Ja és még ma költözzön oda hozzájuk. –mondta az igazgató.
-Hogy tessék? 12 sráchoz költözzek oda úgy, hogy nem is ismerem őket? –kérdeztem.
-Azért kell odaköltöznie, hogy megismerjék egymást és, hogy ön „figyelni” tudjon a fiúkra. –mondta.
-Jó értem. –mondtam.
-Jól tudsz főzni? –kérdezte az egyik.
-Xiumin.... –forgatta szemeim az igazgató.
-Semmi baj. Egyébként is vártam valamelyikőtöktől ezt a kérdést és hát jól tudok főzni. –mondtam mosolyogva.

1. fejezet

Egy tök átlagos csaj vagyok elég fura szokásokkal. Koreai származású vagyok. 21 éves és Daeguban születtem még 1993.-ban. De 17 évesen Szöulba költöztem az egyetem miatt. Mint már említettem egyetem miatt költöztem Szöulba így most egyetemista vagyok. Pár hónapja azt a feladatot adták ki, hogy mindenkinek munkát kell vállalni vagyis gyakorlatozni kell. Persze ez szakmánként más és más munkát igényel. Nekem például valami menedzser munkát kellene keresnem. Így hát egy szombati napon keresgélni kezdtem. Körbejártam az összes ügynökséget de minden honnan elküldtek azzal indokkal, hogy nem keresnek menedzsert. A nap végén úgy este 7-8 óra körül elmentem az SM Entertainment-höz is hát ha itt felvesznek. Azt mondták, hogy átgondolják és majd értesítenek. Kimentem a igazgatói irodából és miközben a lépcső felé tartottam neki mentem valakinek. A táskámat elejtettem és minden kiesett belőle ami benne volt. A srác nem állt meg segíteni. Óhh hát persze, hogy nem.... Hülye bunkó! Csak tök nyugisan ment tovább. Majd nem utána szóltam, hogy „Bazd meg segíteni már luxus mi?” de inkább hagytam a fenébe. Lehajoltam majd összeszedtem a dolgaimat. Végül elindultam.

-Hé, hölgyem! –szólt utánam valaki. Megfordultam és egy kis cuki srác szaladt felém. –Ezt itt hagyta.
-Köszönöm. –mondtam majd elvettem tőle a rúzsomat.
-Egyébként én Oh SeHun vagyok. De csak szólíts SeHunnak ha legközelebb találkoznánk. –mosolygott.
-Én Lee Song Eun  vagyok de csak Eunie. –mondtam.
-Most kezdtél el itt dolgozni? Vagy te vagy az igazgató emlegetett lánya? –csillant fel a szeme.
-Nem.... Én csak egy egyetemista vagyok és munka ügyben jöttem. De azt mondták, hogy majd értesítenek holnap. –mondtam.
-Áá.... értelek. –mondta.
-Nekem most mennem kell. Viszlát! –mondtam majd meghajoltam és távoztam. Amint hazaértem megvacsoráztam és elmentem zuhanyozni. Aztán lefeküdtem aludni mert a sok járkálástól nagyon elfáradtam és még a lábam is fájt. Nem akarok többet sétálni.