-Mi az? –kérdeztem.
-Daeguban van egy srác aki feleséget keres magának. Nagyon tehetős fiatalember. Tudod meséltem neki rólad és meg akar téged ismerni. Mondtam neki, hogy holnap te is visszajössz velünk. –mondta anya.
-Hogy mi van? –akadtam ki.
-Gyere velünk haza és menj hozzá ahhoz a fiatalemberhez. –mondta anya.
-A srácokkal meg mi legyen? –kérdeztem.
-Tudnak magukra vigyázni! Meg amúgy is ott van a másik menedzser. –mondta anya.
-Anya.... Én nem megyek vissza Daeguba. –mondtam.
-De ahhoz a fiúhoz menj hozzá. –kérlelt anya.
-Hova akarsz te még engem férjhez adni? Még csak 21 éves vagyok. Élni akarom az életemet. Én nem vagyok arra felkészülve, hogy lekössem magamat valakihez örökre és gyereket szüljek annak az idegennek. –mondtam.
-Majd megismered. –mondta anya.
-Anya.... Én mást szeretek. –mondtam.
-Ki az? –kérdezte anya.
-Nem mondhatom el a nevét. De ő is nagyon rendes srác. Ő is eléggé tehetős. Már egy ideje ismerem és nagyon megszerettem. Most pedig nyugodtan bevallom magamnak, hogy igen is szerelmes vagyok belé. –mondtam.
-Ha nem hát nem. –mondta anya majd kiment a konyhából. Bementek apával a szobába majd a bőröndjeikkel jöttek ki a szobából. Ekkor én már megterítettem és a sráchoz mentem a nappaliba mikor megláttam anyát és apát.
-Ti mit csináltok? –kérdeztem.
-Elmegyünk. –mondta apa.
-De miért? –kérdeztem. –Csak azért jöttetek el, hogy megmondjátok nekem, hogy van egy srác aki feleséget keres ti pedig engem mondtatok meg neki? Nem is ismerem! Meg lehet, hogy valami ronda srác.
-Majd meglátod. Most itt van Szöulban. Ha szeretnéd majd felhívod a szobában van a telefonszáma. –mondta anya majd elmentek. A srácokkal leültem kajálni majd bementem a vendég szobába és felhívtam a számot. Ma estére találkozót beszéltünk meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése