45. fejezet

Tao nemi szervemhez hajolt majd nyelvével kényeztetni kezdte a csiklómat. Ez annyira nem hozott lázba hisz majd nem egész idő alatt ezt csinálta.
-Tao.... Ezt inkább hagyjuk. Már nem bírnám ki az 5.et. –mondtam.
-Szóval megadod magad? –kérdezte.
-Igen. –mondtam mosolyogva.
-Jól van. –vigyorgott. –Zuhanyzunk?
-Aha. –mondtam.
-Akkor gyere. –húzott fel az ágyról. Bementünk a fürdőbe majd gyorsan lezuhanyoztunk, összepakoltunk magunk után és elmentünk. Haza mentünk de útközben megálltunk egy étteremnél. Tao kiment a mosdóba én pedig találkoztam a barátnőimmel.
-Nahát Eunie! –vigyorgott Minie. –Már is végeztetek?
-Kivel végzet? Mi? –kérdezte Junie.
-Valamiről nagyon lemaradtunk. –mondta Jungie.
-Minie nagyon köszönöm a lakosztályt. Mielőtt még eljöttünk volna összepakoltunk magunk után. –mondtam.
-Nem kellett volna. Úgy is jár takarító. –legyintett.
-Mi van? –bökött oldalba Jungie és Junie.
-Majd mindent elmesélek. –mondtam mosolyogva.
-Csajok! Holnap leszünk 15 éve barátnők. –tapsolt Jungie.
-Basszus tényleg! –mondta Minie.
-El is felejtettem. –mondtam Junieval egyszerre.
-Mit felejtett el ki? –lépett oda hozzánk Tao.
-Csak a barátnőimmel holnap leszünk 15 éve barátnők. –mosolyogtam.
-Ohh hát az szuper. –mosolygott.
-Várj ti most együtt vagytok? –kérdezte Minie.
-Igen. Vagyis csak együtt jöttünk étterembe. –mondtam.
-Aha hát persze. –kacsintott Junie.
-Vigyázzál Euniera! –mondta Jungie. Jungie volt a mi kis védelmezőnk. Mindegyikőnk közül ő volt a legidősebb. Ő 1993. január 18.án született. Aztán jön Junie 1993. március 10.ével majd Minie 1993. november 4.ével végül én 1993. november 6.ával. Egy évbe születtünk és csak pár hónap van közöttünk.
-Vigyázok rá! –mosolygott Tao.
-Eunie van egy meglepetésem, de ne mondd el senkinek. A csajok már tudják. Neked meg majd elküdöm üzenetben. De tényleg ne mondd el senkinek. Még Taonak se. –mondta mosolyogva.
-Minie.... –pirultam el. –Ne aggódj nem fogom elmondani senkinek.
-Jól van majd hívlak vagy küldöm az üzenetet nem tudom majd még eldöntöm addigra. –mosolygott.
-Jó. De mi megyünk is. –mondtam. Tao közben kifizette a kaját majd elindultunk. Amikor hazaértünk a többiek kérdezték miért voltunk oda ilyen sokáig.