37. fejezet

-Nagyon rendes ez tőled. –mondtam mosolyogva. Kimentünk a fürdőből majd megcsörrent a telefonom. Felvettem és Min volt. Joon kórházba került kimerültség miatt.
-Mi a baj van? –kérdezte Tao.
-Joon a bátyám kórházba került. –mondtam. –Anya! Apa!
-Mi az? –jöttek ki a szobájukból.
-Joon kórházba került kimerültség miatt. –mondtam.
-Mi? Ez most komoly? –kérdezte apa.
-Igen. –mondtam már-már sírva. Besiettem a szobámba és felöltöztem. Gyorsan kocsiba szálltam anyáékkal és elindultunk. Beértünk a kórházba majd Min elkísért Joon kórterméhez. Édes drága bátyókám pont fent volt.Odarohantam az ágyához és megöleltem.
-Mi volt olyan fontos, hogy nem aludtál? –kérdeztem.
-Most hagy ezzel. –mondta.
-Mégis mi a fenét gondoltál? Azt, hogy megúszod az egészet? Hát rohadtul nem! –mondtam majd fejbe vágtam.
-Áú.... –szisszent fel.
-Úgy utállak! –mondtam majd megöleltem.
-Majd ha kiengedtek anyáddal elbeszélgetünk a fejeddel fiatalember. –mondta apa. Még bent voltunk nála úgy másfél óráig. Aztán elindultunk haza. Amikor haza értünk anyáék elmentek aludni én pedig leültem a srácokhoz a nappaliba. Egész idő alatt nem mondtam semmit.