32. fejezet

Amint kész lettem a srácok megterítettek és egyből leültek enni. Én inkább bementem a szobámba meg amúgy se fértem volna oda az asztalhoz. Egyszer csak hallom, hogy nyílik az ajtó. Felültem mert azt hittem, hogy az igazgató az. De csak Tao volt az.
-Ja csak te vagy az? –feküdtem vissza.
-Gyere vacsizni. –mondta.
-Nem férnék az asztalhoz. –mondtam majd magamra húztam a takarót.
-Ülnél az ölembe. –mosolygott.
-Amúgy sem vagyok éhes. –mondtam. Tao kimentem majd egy tányér kajával tért vissza. Maga mögött becsukta az ajtót. –Minek hoztad be?
-Egyél! –mondta.
-Nem kell! –mondtam. –Most azt játsszuk el amit én csináltam veled a múltkor?
-Talán igen, talán nem. Ha te magadtól nem eszed meg akkor megetetlek. Addig ki nem mozdulok innen amíg meg nem eszed. Ha kell egész este itt leszek. –mondta. Felültem majd elvettem a kezéből a tányért és enni kezdtem. Addig Tao leült az ágyam szélére. Amikor megettem az éjjeli szekrényre tettem a tányért. –Meghaltál?
-Nem. –mondtam. –Köszönöm!
-Szívesen. –mosolygott.
-Tao.... –kezdtem majd odahajoltam hozzá.
-Mi az? –kérdezte.
-Megcsókolhatlak? –kérdeztem.