31. fejezet

Az idő egyre gyorsabban telt. Taoval pedig egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Megfogadtam, hogy most már többet foglalkozok Taoval. De a többiekkel is ugyan így foglalkozok.... Eljött a születésnapom ami november 6-án van.... Ez részben jó részben pedig nem. Abban jó, hogy a srácokkal tudom megünnepelni. De a rossz az, hogy Krisnek is most van.... Ki tudja milyen perverzséget kér tőlem születésnapjára. Mindenesetre én egy ROLEX karórát vettem neki. Remélem tetszeni fog neki. Elmentünk a srácokkal a reklám film forgatására aztán hazamentünk. Gyorsan csináltam kaját a srácoknak amíg ők átöltöztek. Megkajáltak majd elindultunk a fan találkozóra. Ott voltunk 5 óra hosszát. Egy kicsit untam a sok sikítozó kis csajt. Aztán végre indulhattunk haza. Útközben megszólalt Kris.
-Héé ma van a születésnapom. –kiáltotta. Mindenki megijedt olyan hirtelen mondta.
-Igen. De Eunienak is. –mondta Kai.
-Kris csak magára tud gondolni. –szólalt meg Xiumin az anyósülésen.
-Xiumin.... Mi van veled? Olyan csendes vagy. –mondtam.
-Nincsen semmi. –mondta lehajtott fejjel.
-Na mondjad csak. –álltam meg a kocsival a piros lámpánál. Mert ugyebár én vezettem és a srácoknak pedig nincsen jogsijuk.
-Csak az van, hogy engem nem szeret egyik rajongó sem. Mindegyik Krist, Taot, Kait meg az ilyeneket. De engem meg senki. –mondta.
-Xiumin.... Én nagyon szeretlek téged! –mosolyogtam majd a gázra léptem és tovább mentünk. –Nagyon a szívemhez nőttél.
-Tényleg? –csillant fel a szeme.
-Igen. –mosolyogtam.
-Én is szeretlek Eunie! –mosolygott.
-Egyébként is.... Ilyen kis cuki szemeket, mint a tied ki nem szeretne? –kérdeztem mosolyogva.
-Senki.... –mondta.
-Xiumin neked az a bajod, hogy csúnyának látod magam ami egyáltalán nem igaz. Nagyon aranyos srác vagy és egy kicsit legyen már nagyobb önbizalmad. –mondtam.
-Legyek egoista? –kérdezte.
-Nem.... Nem azt mondtam. Csak egy kicsit több önbizalmad legyen. De azért ne vidd túlzásba mert akkor egoista leszel. –mondtam.
-Olyan, mint Kai? –kérdezte.
-Igen. –nevettem. –Kérd meg, hogy adjon neked egy kicsit az önbizalmából.
-Mi van velem? –kérdezte Kai.
-Semmi. –mondtam mosolyogva majd haza is értünk. Lepakoltunk és én egyből bementem a konyhába főzni valami vacsorát.